rolcas (rolcas) wrote,
rolcas
rolcas

  • Location:
  • Mood:

Vasárnapi ebéd

 Ma voltunk családi ebéden a szüleimnél. Megünnepeltük, hogy levizsgáztam, igen minden vizsgám meglett, nagyon büszke vagyok magamra. Továbbá unokatestvéremnek holnap lesz  a születésnapja, tehát egy füst alatt, azt is lezavartuk. Ezzel így semmi probléma nem lenne. Leülünk, eszünk-iszunk örülünk egymásnak, koccintunk és aztán mindenki megy a dolgára. Viszont unokanővérem és a két neveletlen gyereke is jelen volt. Nem értem, hogy képzelik egyes szülők, hogy ha mindent ráhagyunk a gyerekre és minden nyikkanására ugrunk, akkor az jó lesz neki. Nem lesz jó. Plusz egy idő után teher is ha a gyerek mindenért hisztizik, de ekkor már késő. Nem fogja abba hagyni az üvöltést, főleg akkor nem, ha 10 perc után a kedves szülő nem bírja tovább és megadja neki, amiért nyávogott. A gyerek ebből azt tanulja meg, hogy lehet hogy sokáig kell üvölteni, de végül is megéri. Teljesen kikészültem. Egész ebéd alatt a gyerek üvöltését kellett hallani. A nagyobb gyerek már kicsit rendbe jött ilyen szempontból, szóval rá igazából egy szavam se lehet. Na de a kicsi. Hát az valami kegyetlen. Ha anyuci fél percre eltűnik a képből üvölt, mint a sakál, és amíg anyu vissza nem rohan és fel nem kapja addig üvölt. És mivel anyuci visszatér és felveszi meg is kapta, amit akart, következés képen legközelebb is be fogja vetni ezt a technikát. De ha épp nem az a baja, hogy anyu nincs a képben, akkor az, hogy nincs kézben. És ekkor ezért kezd el órákig üvölteni. Egy gyereknek hihetetlen milyen erős tüdeje van ám. Szóval ezt se lehet sokáig bírni és naná, hogy felveszik. Magyarul a gyerek megint megerősítést nyer, hogy oké ez működik ezt legközelebb is be fogjuk vetni. Tudom, hogy nincs jogom beleszólni mások életébe, nevelési technikáiba, és mégis mit tudok én erről, mikor még nincs is gyerekem, de lehet, hogy egyszer sírni kéne hagyni azt a kis csemetét. Lehet nekem is megszakadna a szívem, hogy üvölt és sír. De nem azért üvölt és sír mert baja van, hanem azért mert hisztizik. Ez nagyon nem mindegy. Egy fájó hasú, fogú, lábú gyereket nem hagy az ember sírni, mert baja van. Vagy ha éhes akkor se hagyjuk bömböltetni, hanem szépen megetetjük és így tovább, de mikor csak az akaratát akarja a hisztivel véghez vinni, akkor nekünk szülőknek kell keménynek lenni, és megtanítani, hogy ezzel semmit nem érhet el. Anyum szerint két nap értelmetlen és eredménytelen hiszti után a gyerek rájön, hogy na ez nem fog működni, és abbahagyja a hisztit. És tekintve, hogy neki van gyereke, én, akin ezt tökéletesen megtapasztalta úgy érzem, hogy a hagyjuk a gyereket hadd üvöltsön, de akkor se kapja meg amit akar, mégis csak járható útnak tűnik. Persze most a sok anyuka rázza a fejét, hogy jaj hát hogy lehetne azt a kis szenvedő csodát sírni hagyni, hát milyen anya az olyan, aki hagyja sírni a gyerekét. Nos kedves okos hölgyek a síró bébiből lesz a Tescoban földön üvöltve vergődő gyerek. Ugye senki sem akarja, hogy ez a jelenség pont az ő gyereke legyen, mert az milyen kínos már és persze anyuciról lesz meg a vélemény. Pedig, ha mindig megadjuk nekik, amiért hisztiznek akkor ez lesz a vége. Keménynek is kell néha lenni. Meg kéne szabni a határokat, hogy mi az a mozgástér, ahol tevékenykedhet a gyerek és mi megy túl bizonyos határokon. Én is így nőttem fel és mégis ember lettem nem pedig egy elnyomott valami, aki nem tudta kibontani szárnyait. Attól, hogy mindent ráhagyunk a gyerekre, nem fogja megtanulni, hogy az rossz. Pont ellenkezőleg, ha mindent szabad akkor az rögzül, hogy amiket művel az tök oké. Nem fog magától rájönni, hogy ja ez neked nem tetszik, jaj bocsánat akkor nem vágom földhöz a huszadik Herendi vázát. Ezt csak akkor érti meg ha az első váza után esetleg a sérülés pillanata előtt tisztázzuk vele az ő kis szintjén, hogy ezt nem csináljuk, mert rossz dolog, és anyunak ez rosszul esik és szomorú lesz, ráadásul a játszótérre se megyünk akkor le vagy mit tudom én. Gyerekkorom során egy tányért, vázát vagy poharat se törtem el. Nem vertem le, nem rohangáltam vele fel s alá a lakásban. Sőt a legtöbb barátom ezt elmondhatja magáról. Tény hogy őket a mai felfogás szerint "szigorúan" nevelték, de azért ennek meglett az eredménye, plusz egyikünk sem állítja, hogy annyi sok korlát lett volna az életében, ami kifejezetten zavarta volna. Ha több generáció is képes volt felnőni a "szigorú" nevelés mellett és normális emberi lény lett belőlük, akkor mégsem lehet annyira szar ez a technika nem? Mégis lehet a korlátokban valami. Viszont a szabad szellemű és mindent megengedő nevelés termékei már nem így néznek ki. Pofátlanok, neveletlenek, rögtön balhéznak, ha valami nem pont úgy van ahogy ők akarják. Visszapofáznak a szüleiknek (nekem ez még most felnőtt fejjel is teljességgel elfogadhatatlan), a tanáraiknak (szintén elfogadhatatlannak érzem) és azt hiszik ők a világ közepe. És mindez miért? Mert hagyták nekik, hogy így legyen. Mikor a három éves gyerek visszabeszélt anyunak, akkor nem rakták helyre, hogy édes gyerekem még egy ilyen és nagy bajok lesznek köztünk, hanem mosolyogtak, hogy jaj de édes, de sebaj majd kinövi a drága. A gyerek egy kis csoda, akinek minden szülő örül, de azért nem a jóságos isten, akinek minden tette szent és megkérdőjelezhetetlen. Akire nem szabad rászólni, akit az egekig kell magasztalni. Az csak egy gyerek és rajtunk múlik milyen ember lesz belőle. Mi nekünk kell irányítani és nem egy gügyögő kisbabának. Plusz nem kéne minden tanácsot sértésnek és támadásnak venni. Az ember még ha rokonáról, gyerekéről is van szó, se mer szólni, hogy figyelj ezt nem így kéne, hanem esetleg úgy, mert rögtön jön a durci és a hárítás, hogy az én gyerekem nevelésébe te ne pofáz bele, mert semmi közöd hozzá, én tudom mit csinálok, te csak kussolj, neveld a sajátodat ne az enyémet. Fogalmam sincs mit érezhet egy anya, de remélem hamarosan megtudom, de félek, hogy én is ilyen hisztériás baba imádó zombi leszek, aki minden tanácsot személyes támadásnak fog tekinteni.
Tags: life, me
Subscribe

  • "Ha nem tetszik, el lehet menni!"

    Nap mint nap kapják meg emberek, köztük én is ezt a remekbe szabott kis mondatot. Ha valami nem tetszik, ami az…

  • Ami nekem nincs az szar!

    Egyre inkább találkozom azzal a hozzáállással, hogy ha valami nekem nem jött össze, akkor az biztos…

  • Csak el innen!

    Na most telt be a pohárkám. Elegem van. El akarok innen menni, végleg. Eddig tartott a hazafiságom, a hazaszeretetem.…

  • Post a new comment

    Error

    Anonymous comments are disabled in this journal

    default userpic

    Your IP address will be recorded 

  • 0 comments