February 28th, 2011

doctor who: daleks and the sunlight

Csak el innen!

Na most telt be a pohárkám. Elegem van. El akarok innen menni, végleg. Eddig tartott a hazafiságom, a hazaszeretetem. Hát milyen az már, hogy a saját tetves hazámban lehetetlenítik el az én és polgártársaim életét? Fizetés hála az adónak csökkent, az adók hála a hülyék bólogatásának nőtt, és ezáltal minden drágább, amit kevesebb pénzből kell megvenni. És nem ám a lazac lett drágább, amit fizessen meg, aki akar, hanem a kenyér, a cukor, az olaj és minden, ami nélkül sajnos nem lehet főzni, élni, létezni. Ezeket ha tetszik, ha nem meg kell venni! És ez undorító! Hogy elvesznek tőlünk mindent, amit csak lehet, majd rátesznek még egy rohadt nagy lapáttal. Nem tudom mit várnak a magyar embertől? Hogy ehhez is jó pofát vágjon, hogy örüljön, hogy magyar lehet, hogy itt élhet a kárpát medence kicsin ölén? Ennek kéne örülni? Hát én nem tudok örülni ennek többé. Imádom a magyar nyelvet és fájni fog a lelkem, ha kevesebbet fogok belőle hallani a jövőbe, de nem érdekel. Nem érdekel, ha ritkábban találkozom a családommal, majd jönnek utánam, amint megtehetik, és akkor ismét együtt lehetünk, de én már nem bírok itt maradni. Annyira gyűlölöm a vezetőséget, az idióta, befolyásolható szélsőséges parasztokat, akik verik a mellüket minden hülyeség mellett, amiről azt mondja nekik az atya úristen miniszterelnök, hogy jó, aztán mikor rájönnek, hogy átverték őket, akkor is a baloldali kommunisták tehetnek mindenről. Utálom, hogy kevés ennyire neonáci nép van, mint mi magyarok, holott nem is nálunk "találták" ki ezeket az eszméket. De mindenért a zsidók meg a zsidók és esetleg a zsidók a hibásak, miattuk nincs mit enni, nem a sok "magyar" miatt, akik kilopják a pénzünket, majd még egy kis adót lenyomnak a torkunkon. Hogy nem lehet ebben a tetves országban munkát találni, és rögtön rád nyomják a mocskos munkanélküli jelzőt és senki nem hiszi el, ha fél éve, éve, tíz éve munkát keresel, de még vissza se hívnak, mert nincsenek befolyásos ismerőseid, akik végzettség nélkül is benyomnak azokra a helyekre, ahova a rendes dolgos ember akar kerülni, de nem tud, inkább haljon éhen, kénytelen feketén dolgozni, hogy legyen párizsi a hűtőben meg némi zsömle, és ezért persze szégyellje össze magát, miért nem dolgozik tisztán, segítek mert baromi nehéz munkát találni. És úgy alapból utálom az itteni emberek hozzáállását. Olyan kevés értelmes ember van az országban, mivel azok már rég leléptek innen, hisz volt eszük, hogy csak a hülyékkel lehet kommunikálni lassan, velük meg ki akar? Én biztos nem. Mást se hallok, mint hogy egy határral arrébb már háromszor ennyi a fizetés. Oké ott sem kolbászból van a kerítés, de ha tényleg akarsz dolgozni, akkor találsz valami munkát, lehet nem rögtön álmaid melóját, de valamit, amiből még meg is lehet élni. Itt ha találsz "valami" munkát akkor abból nem lehet megélni, abból még a számláidat se tudod rendesen fizetni, nem hogy élni belőle. Más országban ez miért működik? Előre félek mi jöhet még. És nem akarok itt lenni, hogy kiderüljön. Előbb utóbb úgyis államcsőd lesz, mert a jelenlegi a következő sőt az azután jövő kormány is baszik a népre, csak lopni jár be a munkahelyére, míg szépen lassan minden pénz elfogy és csődbe megyünk. De ez előtt jön majd a még nagyobb munkanélküliség, a fizetés csökkentése, bizony lesz ilyen, a nyugdíj bedőlés, az egyre drágább áram, gáz, víz, kenyér, cukor, olaj, pirospaprika és úgy minden, majd jön a forint bedőlés, az ételjegy, majd az EU beolvaszt minket a többi országba, amivel lassan helyre fognak pakolni minket. De én nem akarok ennek a szánalmas országnak a része lenni. Már most cikinek érzem, hogy itt élek, nem akarok itt lenni, amikor a valóban fejlődő országok felkarolnak minket a földről és szánalmas kis rokonként szép lassan megoldják a dolgainkat, mi pedig égő pofával tűrjük. Én már nem akarok itt lenni. Ha tehetném már holnap lelépnék, férjestül, kutyástul, és kezdenék életet bárhol máshol. Tudok angolul, franciául, amíg meg nem tanulom az adott ország nyelvét, addig is elvakerolok nem igaz? Menni akarok, menni, menni, menni. Soha többé nem lesz ok, ami itt tudna tartani. Mindenki, aki teheti meneküljön erről a férgekkel teli süllyedő hajóról, lehet, hogy csak a patkányok menekülnek el, de lássuk be ők legalább életben maradnak, nem igaz? Akkor leszek én is hazaáruló patkány, ha ez azt jelenti, hogy végre annyi pénzt kapok a munkámért, és a férjem is, amennyit ér az a munka és nem kevesebbet. Leszek patkány, ha ettől nem kell félnem a számláim miatt soha, ha nem kell aggódnom a nyaralás miatt, és ha nem kell azon aggódnom, hogy mikor lesz elég tartalékunk ahhoz, hogy gyereket szülhessek és nevelhessek, és megadhassak mindent neki, amit én is megkaptam. Akinek van esze és teheti lépjen le innen, amíg még tud.